Interjú a Science Park Diák Ötletpályázat nyerteseivel

Interjú a Science Park Diák Ötletpályázat nyerteseivel

A Science Park irodaház felújítási munkálatai a legújabb irodai trendek és szabványok szerint kezdődnek 2017-ben. A beruházási tervek készítésére hatással volt az egyetemek közelsége is, ami arra inspirálta az irodaház tulajdonosait, hogy a kivitelezésnél vegyék figyelembe a jövő munkavállalóinak igényeit is. Emiatt döntött úgy az irodaház tulajdonosa és az irodaház kizárólagos bérbeadásával megbízott ingatlanügynökség, a CBRE, hogy ötletpályázatot írnak ki a BME és a MOME szakirányos hallgatói között a Science Park mintairodájának belsőépítészeti tervére, hogy azt a beruházás során a beérkező friss ötleteket figyelembe véve alakítsák ki.

 A Science Park Ötletpályázat nyertesei a felújítást végző DVM grouppal közösen tökéletesítették tovább a jövő irodaházát bemutató mintairoda terveit. A pályázaton nyertes két harmadéves építész hallgatót a pályázatukról és a DVM groupnál eltöltött néhány hetes időszak alatt szerzett szakmai tapasztalataikról kérdeztük.

– Hol és milyen szakirányon tanultok, illetve hányadévesek vagytok?

Süttő Réka: A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán osztatlan képzésen a 3. évfolyamot végeztük most és a tervezői szakirányt választottuk mindketten.

– Mi a hobbitok, mivel töltitek a szabadidőtöket?

Szabó Attila: Gyakran előfordul, hogy amikor nem az egyetemi tanulmányainkkal vagyunk elfoglalva, akkor is építészettel foglalkozunk, nem egyetemi projektekkel. Ilyenkor tudunk egy ilyen pályázatot elkészíteni, mint amilyen a Science Park ötletpályázat volt.

Süttő Réka: Az a baj, hogy nincs az embernek más dolgokra ideje. Azt figyeltem meg, hogy amikor elkezdődött az egyetem, a maradék szabad idejét igyekszik mindenki pihenéssel eltölteni. Különleges hobbink nincs, amivel rendszeresen foglalkoznánk, inkább csak együtt töltjük az időnket a barátainkkal.

Szabó Attila: Leginkább a társaság kapcsol ki bennünket vagy adott esetben az egyedüllét, attól függően, hogy éppen mire van szükség.

– Vettetek már részt korábban is hasonló ötletpályázaton, s ha igen, milyen pályázat volt az, mi volt a feladat?

Süttő Réka: Tavaly decemberben a Recski Emlékhely ötletpályázaton vettünk részt, amelyen egy fogadóépületet kellett tervezni. Arra öt fős csapattal pályáztunk, melyben szintén mindketten benne voltunk és februárban derült ki, hogy megnyertük. Igazából az a pályázat indította el, hogy részt vegyünk ezen is.

– Gyakran hirdetnek ilyen pályázatokat?

Szabó Attila: Mostanában egyre több van. Régebben kevesebb volt, többnyire hullámokban hirdetik meg őket.

– Mindegyiket megtaláljátok?

Szabó Attila: Általában mi is az interneten tájékozódunk, ott keressük az ilyen lehetőségeket vagy az egyetemi hirdetőtáblákon a tanszékek hirdetik.

Süttő Réka: Szerintem viszonylag sok pályázat van, csak nagyon kevesen indulnak el rajtuk. Azt vettem észre, hogy az embereknek nincs meg a tudatukban, hogy el lehet indulni ezeken a pályázatokon és meg is éri. A másik ok az lehet, hogy nincs idejük részt venni ezeken, mert nagyon le vannak terhelve, ezért inkább az egyetemi dolgaikra fókuszálnak.

– Ketten indultatok a Science Park Diák ötletpályázaton is. Ez kizárólag szakmai kapcsolat, vagy hogy jött az ötlet, hogy együtt dolgozzatok?

Süttő Réka: Szakmai kapcsolat, de mi emellett nagyon jó barátok vagyunk. Azt vettük észre, hogy a szakmai kérdésekben kiegészítjük egymást, mert amit én nem szeretek, azt ő szereti csinálni, illetve fordítva is így van. Volt már egyetemi projekt is, amin együtt dolgoztunk, igazából akkor jöttünk rá, hogy nagyon hasonlóan gondolkodunk.

Szabó Attila: Talán sikerült megtalálni azt az összhangot, amivel jól tudunk együtt dolgozni. Nyilván vannak kisebb problémák, de ezeken viszonylag könnyen túl tudunk lendülni. Másokkal való együtt dolgozás során nehezebb volt továbblépni egy problémán ahhoz, hogy a közös ügy tovább menjen, hogy sikerre vigyük végül.

– Mi motivált benneteket a részvételre, a díjak, a szakmai lehetőség, esetleg az irodaház vagy munkakörnyezet, mint téma, állt közel hozzátok?

Szabó Attila: Inkább a szakmai lehetőség, vagyis az, hogy valamit kipróbálhatunk. Maga a pályázati szituáció inspirált bennünket, hogy egy friss, saját ötletet hozhattunk és nem egyetemi feladatot kellett megoldani. Az is fontos volt, hogy egy nagyobb közösségben meg tudjuk magunkat méretni. Jó fokmérőnek tűnt ahhoz, hogy lássuk, mi milyenek vagyunk mint építész hallgatók, milyen ez a közeg, milyenek a többiek. Az is motivált, hogy egy belsőépítészeti feladatot kellett megoldani, amilyet mi még nem csináltunk, ez volt az első, ezért szerettük volna kipróbálni.

Süttő Réka: Az sem elhanyagolható, hogy az ilyen pályamunkák már bekerülhetnek az önéletrajzba. Erről gyakran beszélnek az egyetemen is, hogy az ottaniakon túl is vegyünk részt projektekben, ha lehet, mert majd a munkakereséskor az ilyen pályázatokon való részvételek fontos tényezők lehetnek. Ezek a tapasztalatok ezért később jól jönnek.

– Mi volt a kedvenc megoldásotok a beadott munkátokban és miért?

Szabó Attila: Ezt nehéz megmondani, mert mi azt éreztük, hogy összeállt az egész, és eközben minden elemét szerettük a tervnek. Van benne egy egyedi kollaborációs zóna, talán ez az, amit ki tudnék emelni belőle.

Süttő Réka: A Science Park logója ugyanis összekapcsolt körökből áll, és az alapgondolatunk az volt, hogy ebből egy asztalt készítünk, amely köré le lehet ülni. Ez tehát nem egy négyzetes asztal lenne, ezért úgy gondoltuk, hogy egyfajta új gondolkodást segít elő, ha az emberek egy ilyen asztal köré ülnek. Akkor is ideülhetnek, ha együtt kívánnak dolgozni, és akkor is, ha elkülönülten szeretnének lenni. Ez a logó alak a kedvencem, ami a későbbi tervben aztán némileg módosult azért, hogy jól működjön.

– A látványtervekben melyek azok az elemek, amelyek esetleg konkrétan Rékához vagy Attilához köthetők?

Szabó Attila: Az ötlet közös volt, így olyan dolog nem került bele, amelyen mindketten ne gondolkodtunk volna vagy ne beszéltük volna át. Csak olyan technikai elemet tudok kiemelni például, hogy én beállítottam a látványhoz a nézeteket, az utómunkát Réka készítette. Ezek magukból a munkafolyamatokból adódnak, de a tervezési koncepció közös gondolkodás során alakult ki.

Süttő Réka: Észrevettem, hogy Attilának valahogy több érzéke van a belsőépítészeti részhez, mint nekem, ami személyiségfüggő lehet.

– Mi volt az első gondolatotok, reakciótok, amikor szóba került annak lehetősége, hogy két hetet a DVM groupnál tölthettek el?

Szabó Attila: Engem egy kicsit lesokkolt, és szerintem meg is ijedtünk tőle, hogy mi történik majd, hogyan zajlik le ez az időszak, de végül nagyon jó volt az egész.

Süttő Réka: Én nagyon boldog voltam. el se akartam hinni, hogy ilyen lehetőséget kapunk, miszerint tovább dolgozhatunk a pályamunkánkon, mert mi is éreztük, hogy nincs kész. Arra kész volt, hogy leadjuk, de mi is szívesen foglalkoztunk volna még vele. Ezért nagyon jó lehetőség volt ez a két hét, ami idő alatt rengeteget segítettek is nekünk, hiszen mi az egyetemen még nem tanultunk belsőépítészetet, az majd később jön. Így tehát egyfajta oktatásnak is felfogható ez az időszak.

– Dolgoztatok már korábban tervezőirodánál vagy klasszikus irodai munkakörnyezetben esetleg nyári munkában?

Süttő Réka: Nem mondanám klasszikusnak, de egyik ismerősömnél nyáron dolgoztam építész tervező irodában, ahol inkább csak megfigyelhettem mások munkáját, mert nem értettem ahhoz a programhoz, amit használunk.

Szabó Attila: Tervező irodában még nem dolgoztam korábban, de irodában több éve minden nyáron.

– Milyen érzésekkel vágtatok neki az első DVM groupos munkanapnak?

Süttő Réka: Nagyon izgultam. Új környezet volt, amelyben nem igazán tudtuk, hogy mit várnak el tőlünk és képesek leszünk-e azt nyújtani, amit szeretnének.

Szabó Attila: Ez mind megvolt bennem is, ráadásul pont akkor kerültünk oda, amikor ők költöztek, hiszen a cég elég dinamikusan bővül. Akik fogadtak minket, ők átköltöztek az épület egy másik szintjére, ezért nagy volt ott a sürgés-forgás, amibe mi éppen belecsöppentünk. De nagyon jól fogadtak bennünket, mindenki kedves és segítőkész volt.

– Milyen volt a nálatok idősebbekkel együtt dolgozni, illetve oldotta-e a hangulatot, hogy sok fiatal munkavállalója is van a DVM groupnak?

Szabó Attila: Lényegében a fiatalabb korosztály dolgozik ott. Nagyon jól tudtunk velük azonosulni, nem volt probléma, és az idősebbek is úgy fogadtak, mint szakmai partnereket.

Süttő Réka: Beszélgettem pár emberrel, akik korábban szintén a BME-re jártak akár sokkal korábban is, de velük is meg volt az a kapocs, hogy szót lehetett váltani tanárokról és egyáltalán az egyetemről, ez összekötött minket.

– A munkátok során bekapcsolódtak a „nagyfőnökök” is. Milyen érzés volt a szakma „nagy öregjeivel” dolgozni?

Szabó Attila: Teljesen korrekt kapcsolat volt, nagyon kedvesen álltak hozzánk az első naptól kezdve, körbe vittek minket és bemutattak mindenkinek.

Süttő Réka: Massányi Tibor is, aki a DVM group ügyvezető partnere, végig segített mindenben.

Szabó Attila: De az sem volt, hogy ne lett volna önállóságunk, mert mindent magunktól tudtunk csinálni. Naponta általában egyszer konzultáltunk, de akkor sem mondták meg konkrétan, mit tegyünk, hanem próbáltak valamilyen utat mutatni, és mi annak mentén olyan irányt vettünk, amilyet szerettünk.

Süttő Réka: Ez el is hangzott egy alkalommal, hogy nekik nehéz volt, hogy mi ne érezzük véletlenül se, hogy ez már nem a mi tervünk lesz. Ezt sikerült hozni, mert éreztük a segítséget, mégis a magunk munkájának tartjuk a tervet.

– Milyen újdonságokat tanultatok?

Szabó Attila: Szerintem minden újdonság volt. Bekerültünk egy teljesen más környezetbe, mint az egyetem, ahol elméleti szinten oktatnak, s mindez itt a gyakorlatban volt megtapasztalható, sokkal logikusabban, egyértelműbben.

Süttő Réka: Különleges érzés volt, hogy amit itt tervezünk, az tényleg meg is valósulhat. Amikor az egyetemen tervezünk, akkor néha mondják csak, hogy ez és ez nagyon drága, ezért nem kéne. Most pedig tényleg éreztük a tervezés során, hogy ez a valóságos világ, a döntéseinknek súlya van.

– Milyen új elemek kerültek be a pályamunkátokba és miért?

Szabó Attila: A legfontosabb új elem, ami bekerült, az a recepció.

Süttő Réka: Nem volt benne ugyanis a pályázat kiírásában, hogy kell recepció, ezért nem is gondolkodtunk rajta. Ez volt talán a legelső igény, amikor a DVM groupban beszéltünk, hogy erre szükség van.

Szabó Attila: Kaptunk ehhez irányelveket, hogy miként kell kinéznie, merre kell pozícionálni, s ennek megfelelően megpróbáltuk megoldani.

– Volt-e olyan elem az eredeti pályázatban, amiből nem engedtetek, amihez ragaszkodtatok?

Szabó Attila: A zöld fal számomra egy ilyen fontos dolog volt, tehát az alapvető koncepcionális elemek voltak azok, amiket próbáltunk megtartani, de konkrétan erről nem is akartak lebeszélni bennünket.

Süttő Réka: Talán az álmennyezet volt ilyen, aminél felmerült ez, de mi is tudtuk, hogy az olyan kérdéses dolog lehet egy irodában, amit van, aki szeret, más meg nem. Én inkább a már említett asztalhoz ragaszkodtam volna, de az benne maradt a tervben.

– Akkor tehát álmennyezet végül nem is lesz?

Szabó Attila: Van álmennyezet, de csak szakaszosan.

– Milyen érzés volt már harmadévesként a „munkába járás”?

Szabó Attila: Megterhelő volt…

Süttő Réka: Nagyon megterhelő volt, mert ez a két hét az egyetem utolsó két hetére esett, amikor a leadások vannak, illetve a pótlási hét. Ezért ez nekünk elég kaotikus volt azzal, hogy reggel 9 órára bementünk dolgozni, majd este 6-kor eljöttünk, aztán pedig mentünk haza az egyetemi munkáinkat csinálni, ezért nem aludtunk sokat ebben az időszakban.

Szabó Attila: Ezzel együtt élveztük. Hosszú távon nem tudtuk volna folytatni, de végül is meg tudtuk oldani.

– Végzősként hol szeretnétek majd elhelyezkedni? Az építészmunka mely részterülete érdekel leginkább?

Szabó Attila: Ez még sokunkban csak most formálódik. Most jönnek az egyetemen a fontos tervezési tárgyak, a tanszéki terv, a komplex tervezés. A hallgatók többsége jár folyamatosan szakmai gyakorlatra is, ezért mostanában derül ki, hogy kinek mi tetszik. Mi valószínűleg a tervezést választjuk.

Süttő Réka: Most a harmadik év elején merült fel a kérdés, hogy szerkezeti, vagy tervező szakirányos építészek szeretnénk lenni, és mi a tervezői felé mentünk el. Nekem a kedvencem a látványtervezés, ezért én ebben az irányban szeretném folytatni.

Szabó Attila: Amúgy pedig az idő eldönti, mert jórészt mindenben fel tudnánk találni magunkat, de úgy tűnik, hogy vagy az épülettervezés vagy a belsőépítészet lesz a számunkra megfelelő irány.

Bodzay Zoltán